Bemutatkozás

kamasz korom óta foglalkoztat az emberi psziché, éveken át elsősorban a sajátomat figyeltem hol egymagam, hol terapeuták segítségével. az idő múlásával egyre több könyv, megközelítés, látásmód és módszer birtokába jutottam, melyek rétegről rétegre tárták föl előttem az elme és a lélek működését, és olyan izgalmas, komplex, mégis érthető és átlátható világra láttam rá, amely szenvedélyt ébresztett bennem, ám egy ideig ezt magamban őrizgettem.
.

fontos és gazdagító tapasztalás volt számomra, hogy 2004-ben dúlává váltam, majd a 2005-ös születés hetének országos koordinátora lettem másodmagammal. egy ideig korrektora voltam a szuleteshete.hu-nak, miközben várandós nőket kísértem a növekedés hónapjaiban és a szülésüknél. hamar ráébredtem, hogy a kórházi szülések támogatása nem nekem való, sokkal inkább az otthonszülés. majd’ egy évvel később hazaérkezett nandu el pasóból, és mellette bábatanonc voltam egy újabb éven át, ami kiemelkedően fontos időszak volt az életemben: egyik oldalról a gyakorlatban is azonnal hasznosítható tudásom, másik oldalról az ösztöneimhez, így az intuíciómhoz tisztábban való visszatalálás növekedett bennem. a kismamákkal való munkámat kiegészítette, hogy időközben aquanatal-oktatóvá váltam (várandósoknak való vízi mozgásforma).

később az elme és a lélek iránti szenvedélyem igen mély belső önismereti utakra késztetett, és éveket töltöttem azzal, hogy ne csupán megértsem, mi miért történt és történik velem, de a múltam jelenemre való visszahúzó hatásaitól is szabaddá váljak egyúttal. abban a legintenzívebb időben a pszichodráma, a KIP (katatim imaginatív pszichoterápia), a kognitív csoport, a családállítás, a tranzakcióanalízis és a táncterápia eszközeivel dolgoztam önmagamon annak érdekében, hogy minél több nehézséget haladjak meg, és így könnyüljenek a mindennapjaim a külső hatások tekintetében is. legtámogatóbb segítőim ebben Fáy Nóra, Pecsenka Nóri és György Kata voltak, akik nélkül közel sem tarthatnék ott, ahol most tartok.

amikor pedig ennek az útnak olyan pontjához értem, amikor az életem mind érzelmi, mind szellemi, mind anyagi szinten jelentősen minőségibbé vált, amikor azt éreztem, hogy hitelesen tudok támaszt adni, mert az életem a bizonyíték arra, hogy a megfelelő terápiás módszerek és szakemberek valóban komoly előrelépéseket tudnak hozni, akkor magam is terapeutává váltam.

2007 őszén kezdtem csoportot és egyéni terápiát tartani, amit azóta is folyamatosan teszek. időközben 2009 elején a watsu első szintjét is elsajátítottam, amit a nagyszerű lazító hatása mellett mély és nagyon gyógyító eszköznek találtam a magzati, kisbabakori bajok gyógyítására.
.

számomra csak az tekinthető hiteles terapeutának, aki továbbra is úton van. aki már sok mindenen átment önmagán belül, és aki szüntelenül folytatja ezt, aki folyamatosan dolgozik a saját terápiájában akkor is, ha ő is kísér másokat. aki nem áll meg a teljes megszabadultság elérése előtt, vagyis aki célul tűzte ki önmaga számára, hogy mindaddig meg nem áll, ameddig az összes inadekvát reakciója mögötti ok gyógyulásáig el nem jutott, így az itt és most teljességébe.

ezzel az igénnyel vagyok önmagam felé, és teszem meg hétről hétre és hónapról hónapra mindig a következő lépést, és így tudok a problémáidhoz, fájdalmaidhoz, félelmeidhez, kétségbeesésedhez teljes elfogadást és jelenlétet adni, az átlátásaidhoz, megértéseidhez és növekedésedhez pedig megbízható támogatást nyújtani.
.

“… Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

/József Attila: A Dunánál – részlet/