mindegyikükön aranypöttyök. készülődnek a karok, lábak, szemek, szárnyak. most heten vannak, és lehet, hogy rád várnak. együtt bújnak majd ki. velük tartasz te is?

talán itt van már az ideje. s az is lehet, hogy még vársz, még begubózva maradnál.

rólad van szó. nem a kisbabádról, a magzatodról, hanem arról az időről, amikor te voltál odabenn. valaki benned még most is odabent van, és gyengéden vágyik kibújni. új erővel feltöltekezni, ringató karokban készülődni, puha, meleg csendbe megérkezni.

heten már készülődnek. tudják, néhány hét csupán, és átitatódnak a szeretve levés néha fájdalmas szépségével, eddig talán ismeretlen érzésekkel, és aztán már máshogyan látják a világot. a tavasz csalogató sugaraival ők is előbújnak.

ha úgy érzed, eljött a te időd is, szeretettel várunk a magzat- és születéscsoportunkba.

a felszínen nagy bajok, nehézségek az önismerettel egyre kisebbekké válnak, akárcsak a fa belseje felé haladva a repedések, sérülések. ahogy visszaérsz a körön ugyanahhoz a ponthoz a következő évgyűrűn, újra találkozol ugyanazzal a problémával, ám már kicsit máshogy. mélyebb, letisztultabb érzelmeket élsz át, a zavarodottság távolodik, helyébe lép az egyre tisztábban látás-érzés, aztán egyre beljebb-lejjebb haladva egyre finomabb rétegekhez érkezel, míg végül az újabb körön már nem találod azt, ami eddig fájt vagy hiányzott.

a felszínen lévő-látszó bajokról legtöbbször nem tudhatod, honnan erednek. a múltba vesznek, visszakövethetetlenek számodra. lehet, azt hiszed, meg kell tanulnod együtt élni a sok vagy kevés nehézséggel, ami neked adatott. a hiányokkal, félelmekkel, szorongásokkal, a haragokkal vagy a tehetetlenség érzésével.

vannak nehézségek, amelyekkel igen, és vannak olyanok, méghozzá szép számban, melyekkel nem.  az általános az, amennyiben érzelmi nehézségekről van szó, hogy valójában nem kéne együtt élned velük.

persze ez sokszor elég hihetetlennek tűnik. annyira állandósultak már a problémáid, annyira erősek és valóságosak sokszor, ráadásul bizonyosnak érezheted, hogy a megváltoztathatatlan körülményeid okozzák, hogy nem látszik belőlük kiút. mégis, kérlek, hidd el nekem, hogy vannak. a fájdalmak ezernyi arcát valójában kevés fajta nehézség különféle kombinációja okozza, és ezen bajok meggyógyítására-meggyógyulására ezekben az időkben minden eszköz a földön van már.

a kérdés, hogy ebben a szakaszodban te hol tartasz. vágyod-e épp a mélységes nyugalmat? azt a belső biztonságot, mely független a környezettől, külső helyzetedtől. vágyod-e, hogy felszabadultan merj érinteni és érintve lenni? félsz-e ettől? s ha félsz, közben mégis óhajtod-e?

ha jól esik, hallgasd ezt, miközben az alábbi képet nézed.

ha erre vágysz, mindennap, érdemes velünk tartanod.

a Magzat- és születéscsoportban, ha mély, hatékony és egyszeri alkalom vonz

vagy

 fokozatos, lépegetős módon a Teremtés csoportban.
.

szeretettel várlak egyikre, másikra vagy mindkettőre, hogy olyan életed legyen, amilyenre tényleg vágysz.

éltem át már ilyet máskor is, a természet nyugodt erejében való bizalmat. az idő megállni látszott, örökkévaló volt, és egymásba ölelkező, fonódó pillanatokban úszva nyugodtan, lassan, csendes-nagy erővel kigördült egy kisbaba buksija, vállai, majd az egész kis teste.

elégszer éltem át ahhoz, hogy teljes életemre megmaradó lenyomata éljen bennem a félelem nélküli, mert máshogyan nem is lehet, bizalomnak.

talán te máshogyan érkeztél. valószínűleg. talán benned is sérült a bizalom foganásodig visszanyúló gyökere. talán lehetne mélyebb biztonságban élni az életed. ebben segítünk, ha kéred. melletted, mögötted, szeretettel, erővel, bizalommal. kivárva, míg magadtól indulsz, meghagyva az idődet.

a tulipánokkal te is megérkezhetsz. (kattints rá)

ez pedig az, hogy vajon mi, akik teremtettünk, teremtmények vagyunk (creatures!), méghozzá úgy hiszem, isteni rendeltetéssel (nem, nem hiszek a szakállas és ítélkező manusban a trónon, annál sokkal tágabb istenfogalmam van, semmi bosszú, önzés, büszkeség, öncélú feltételek, simán csak maga a Minden)…

no de visszatérve: szóval az isten végtelen kreativitással megalkotott téged, engem, és még fogalmam sincs, hány milliárd embert hány milliárd személyiséggel, arccal, testtel, családi körülményekkel.

nagyon kreatív kell, hogy legyen! gondolj bele: nincs tökéletes megismétlődés, mint ahogy nincs két egyforma hópehely sem (azért ez sem semmi)! szóval fogta magát az isten, és alkotott benned-neked egy olyan életet, amilyet másnak nem. ez igaz a földön most élő 7milliárd és a korábban élő fogalmam sincs, mennyi emberre egyaránt. hasonlóságok persze vannak. olykor nagyon sok hasonlóság. de hogy találj egy embert, akinek a családi, anyagi, társadalmi, politikai, érzelmi körülményei pontosan megegyezzenek a tiéddel…

oké, sínre vagy téve. megfogantál: azzal, hogy belesűrűsödtél egy sejtcsomóba, egyúttal belebújtál egy transzgenerációs térbe is. adottak a szüleid (ha jelen van mindkettő, azzal, ha nincs, akkor meg azzal), ők úgy fognak várni vagy nem várni téged, ahogy, úgy születsz, ahogy, az isten leporolja (nem mossa!) kezeit, ezzel is megvolnánk.

tudod, mi a kérdés? hogy a megfoganásoddal megáll-e ez az isteni kreativitás. mert ugye, a különösen tudatos emberi lényeket leszámítva mindenki meghatározott sínpályán mozog többnyire előre, néha nem, azt hiszik, szabad akaratuk van, de nincs, szóval a szüleid nagyon valószínű, hogy tatam-tatam, tatam-tatam, haladnak a síneken, és az életük rutinjából végzik a gyereknevelés című dolgot, és az is lehet, hogy szeretnek, olyan is van, meg olyan is van, hogy még csak nem is szeretnek, de többnyire ambícióik voltak (vannak) veled kapcsolatban – szóval ez nem annyira kreatív már, mármint ami a te kreativitásodat illeti.

hacsak nem veszed észre, hogy te is egy ilyen sínpáron robogsz, a vagonjaidban kincsekkel, és talán meg kéne állni.

úgyhogy az a kérdés, hogy meg tudsz-e, meg mersz-e állni. ja, azt elfelejtettem az imént, hogy ha megállsz, és kinyitod a vagonokat, valószínűleg néhol dementorokat találsz, amitől azért frászt lehet kapni, tudom én. nem is beszélve a zombikról. meg vannak egyéb, furcsa teremtmények is ezekben a vagonokban. aranyosak, kedvesek is, totyogó, mosolygó kicsi, de idegesítően követelőző és ordító csecsemő is. van olyan vagon valószínűleg, amelyiknek nincs ablaka, vaksötét van, és irtó félelmetes.

az emberek mai napság olyan ostobaságokat néznek, mint a mission impossible 4. amikor elmegyek moziba, hogy megnézzek egy ennél sokkal ártatlanabb filmet, akkor lesokkolnak ezekkel a szörnyűségekkel. arra szoktam gondolni ilyenkor, hogy basszus, gyertek el hozzám egy egy éves zárt haladó csoportra, vegyétek komolyan, és mindjárt nem kellenek ezek a szarságok (már bocsánat), mindjárt megtudjátok, mi helyett nézitek ezeket. lesz magas adrenalinszintetek, azt garantálom. és nem olyan könnyen elmúlós fajta.

rájöttök hamarosan, hogy ez az út, a vagonok és tartalmuk felfedezése, egy részük bölcsen való szabadon engedése, másik részük integrálása a világon a leges-leges-legizgalmasabb dolog. na ez az igazi kreativitás, kérem szépen.

ezek ám varázsvagonok. ezt persze lehetett sejteni a lakóikból is, de van még egy érdekes tulajdonságuk: ha kiürülnek, elpárolognak. egy vagonnal kevesebbet kell húznod, aztán még eggyel, aztán eltűnhet a mozdony is, érted a lényegét?

mi lennél te, ha nem mozdonyvezető és szénlapátoló? mihez kezdenél, ha olyanná lehetnél, amilyenné a dementorok őrizte kincsekkel lehetsz (dementorok nélkül, persze)? milyen lenne az életed?

szóval aranypöttyös vagy! elképesztően kreatív is, és annyira fontos, hogy ezt tudd magadról. hogy tovább vidd azt az isteni magot, azt az isteni kreativitást, ami lehetőségként ott él benned.

az az ember, aki álomvilágába merülve lapátolja a szenet a vonatjában, olyan, mint valami egyszerű szimbióta: a többi szimbiótával együtt, egymás nedveit szívva, kölcsönös előnyökkel (és hátrányokkal) ugyan, de a földet különösen nem gazdagítva élik fel a föld készleteit: az energiáját, az esőerdeit és így tovább. tulajdonképpen élősködők. az ilyen emberek egymás (k)árán élnek.

az az ember viszont, aki egyszer csak ráébred, hogy a sínen zakatolás helyett szeretne mezítláb járni a virágos réteken, hemperegni a fűben, nevetni csak azért, mert nevetni jó, vagy épp szárnyalni támad kedve, olyan, mint egy mag, ami kikel, fává cseperedik, zöldell, virágot bont, belemosolyogja illatát a szélbe, gyönyörködik és gyönyörködtet, tündököl, és gazdagítja a földet édes gyümölcsével és az abban rejlő magvakkal. pusztán csak azért, mert elképesztő gyönyörrel jár, szóval hihetnénk, hogy tiszta önzésből elárasztja a földet önnön bőségével.

a választás a tiéd.

így kezdtem olvasni ezt az apró részt is. “Ha láthatta volna valaki puha bölcsőjében, talán észrevette volna rajta azokat a lágy fényű arany csillámokat, amik sejtették volna ennek a lénynek a különleges voltát.” tudtam, a mese rólam szól. ha nem szól rólam, nem is érdemes olvasnom. aztán elöntött a szégyen. honnan veszem a bátorságot, hogy meggyőződéssel higgyem, aranypöttyös vagyok, különleges? már épp maga alá szorított ez az érzés, amikor fényként csapott belém a megértés:

én is, te is, mindenki – aki elhiszi, hogy apró aranypöttyök vannak rajta, hogy ő egy lélekpillangó, jelentsen is ez akármit, az AZ! ha arról vagy meggyőződve, hogy te nem vagy különleges, meg is valósítod ezt a hitedet. ha azt hiszed, nem tudsz hatni a világodra, igazad lesz. de ha azt képzeled magadról, hogy valami különleges feladatod van ezen a földön, úgy is lesz. de akármit is hiszel, ott vannak rajtad az arany pöttyök!

szóval szégyelltem magam, aztán ráébredtem, hogy ez hülyeség. persze ettől a szégyen nagy része még marad, aztán idővel lefoszlik, tudom. hisz azért dolgozom hétről hétre, hogy mindannyiótoknak megmutathassam a tükörben, mely számotokra én vagyok, hogy ott vannak rajtatok is az aranypöttyök! máshol, máshogy, de ott vannak! és ha nem látszik, az nem azért van, mert ti nem kaptatok, hanem mert sárréteg fedi, mely nem áll másból, mint szégyenből, bűntudatból és félelemből. ezeket vakarjuk, simogatjuk le alkalomról alkalomra.
.

annak a mély tudása, hogy komoly okom van pont ekkor és pont itt lenni, kisiskolás korom óta velem van, de több, mint 20 évig magam elől is elrejtettem nagy szégyenemben: “mit képzelsz, ki vagy te??” – ezt  a mondatot hallottam folyton idebent. őszintén? nem tudom, ki vagyok. nem tudom megfogalmazni. már rég nem azonosulok a nevemmel, a testemmel. egy ideje az énképemmel sem, hiszen a terápiák hatására annyira sokat változott, hogy beleszédülnék, ha minden változás után állandóan újra kéne azonosítani magamat ezzel a képlékeny és formálódó anyaggal. inkább érzem azt a lassan dúsuló magot, ami itt és most megvalósul, kintről-bentről figyelem, érzem, élvezem, vagy épp engedem át magam a fájdalomnak, mikor hogy. de hogy ki vagyok, arról fogalmam sincs.

tudjátok, vannak azok a kész válaszok, hogy Isten, meg a Mindenség, meg ilyenek, de ezeket mondogatni úgy, hogy ezt nem éljük át annak teljességében és folytonosságában… meglehetősen hiteltelen, szóval inkább hagyjuk.

a lényeg: az aranypöttyök.

abszolút meg vagyok győződve arról, hogy akkor borul virágba a föld minden értelemben, akkor kerül a bolygó egésze paradicsomi állapotba, amikor minden egyes teremtett ember elhiszi magáról, hogy különleges. MERT AZ! és mert akkor hozzuk ki magunkból a legtöbbet, amire képességeink adattak, akkor valósítjuk meg azt az egyszeri, soha meg nem ismétlődő teremtményt, amivé teremtettünk, ha megértjük, hogy szükség van ránk, hogy az adottságaink elképesztő mértékben gazdagíthatják ezt a bolygót és annak lakosait! és a feltételes mód mindössze annak szól, vagyis gazdagítHATják, hogy te élsz-e ezzel. hogy elhiszed-e, és megvalósítod-e. hogy mennyit hozol felszínre a benned rejlő már most is ELEGENDŐ tehetségből.

van egy nagyon nagy akadálya annak, hogy megnyilvánulhasson, hogy kibomoljék az a gyönyörűség, az a megismételhetetlen különlegesség, ami te vagy: ez pedig a tökéletességre való törekvés. kérlek, hagyd abba…! tudom, hogy ez nem szokott ilyen egyszerűen menni, de kérlek, tégy meg mindent annak érdekében, hogy ez a korlátozó program engedélyező programmá alakuljon a személyiségi rendszeredben! fontos!

a maximalizmus szörnyen erős korlát. megakadályoz téged abban, hogy örömben élj, megakadályozza a környezetedet, hogy igazán jól érezzék magukat a társaságodban, és nem utolsó sorban – ahhoz képest, amivé válhatnál – kicsi és átlagos embernek tart meg téged.

de tegyünk helyre ezzel kapcsolatban valamit: attól még, hogy a mániákus tökéletességre törekvés a múlté, nem válunk igénytelenné, sőt! a korábbi, de mára átdolgozott maximalizmus szeretetteljes, biztató belső erővé válik, mely közben segíti a minőségi munka létrejöttét – anélkül, hogy felesleges körökkel és szorongásokkal akadályozná azt.

.

tehát akkor a lényeg pontokban:

1. egészen biztosan vannak aranypöttyeid. egészen biztosan megismételhetetlen alkotás vagy, így különleges, egyszeri és már csak ezért is, nagyon fontos.

2. ebből következően felelősséged van abban, hogy engeded-e azzá válni magadat, amivel önmagad, a szeretteid és idővel az egész világ számára is örömmé és áldássá válsz.

3. kérdés, hogy hajlandó vagy-e megfizetni ennek az árát, vagyis hogy nekiállsz-e lecsutakolni magadról a szégyenből, bűntudatból és fájdalomból összeállt sárréteget.

.
ha mindezek után úgy érzed, hogy mindhárom pontra igent súg a bensőd, kérlek, ehhez keress magad mellé olyan tanítót vagy mestert, aki nem csupán a transzcendenciáról és isteni lényedről tud neked beszélni, nem csak magas(röptű) igazságokat mond neked, de aki önmaga is megjárta ezt a nehéz és fájdalmas utat, aki átégette magán a szégyenei, a félelmei, fájdalmai jó részét. (sajnos a legtöbb tanítónak vagy mesternek mondott ember odahagyja beteg személyiségét, és a transzba menekül – ők nem megfelelő segítők ezen az úton.)

nagyon sok sikert kívánok neked ehhez a saját érdekedben legalább annyira, mint az enyémben: minél többen élünk, érzünk és gondolkodunk így, annál gyorsabban változtatjuk a jelenlegi világunkat valami sokkal gyönyörűbbé.

- üzenem mindenkinek, akit gyermekként bántalmaztak. akár szavakkal, akár vertek, akár szexuálisan éltek vissza tehetetlenségeddel.
.

persze ezt mondani könnyű. sajnos a szégyen oly mélyre kúszott be, hogy a tudása önnön ártatlanságunknak édeskevés. ha a testedet akaratod ellenére érintették, vagy kéretlenül mutogatták neked a sajátjukat, valószínűleg mocskosnak érzed magad, és azt hiszed, bizonyára te provokáltad ki a helyzetet. sok idő és megfelelő közeg kell ahhoz, hogy az írmagja is eltűnjön a szégyennek.

ilyet hozunk létre Bettivel. mindketten sokat szenvedtünk, és sok embert kísérünk a szenvedéseiben. tudjuk, mit jelent félni, fájni és szégyenkezni. de azt is tudjuk, hogyan lehet ennek véget vetni, hogyan lehet egyre inkább elmerülni egy másik ember tekintetében, megnyugodni a tenyere melegségétől, és olyan emberre találni, akiben végre tényleg lehet bízni.

abban tudunk segíteni, hogy az elveszett bizalmad visszanyerd, és olyannak add, aki méltó rá.

várunk.

többek közt arra kértem a csoport tagjait, hogy mondják ki a nemiszervek és minden, szexhez fűződő dolog neveit, amik eszükbe jutnak, szépen is, hivatalosan is, csúnyán is. válogatás nélkül, szabadon.

megtették. volt ott annyi nevetés… és oldódott annyi szégyen…

de a lényege annak, hogy én itt ezt a rövidet most írom, az az észrevétel, hogy a leggátlástalanabbnak ismert csoporttagok is sok szégyent éltek át. annyira átszövi a gyerekkorunkat általában a sok tiltás, a ki nem mondott szégyenek, hogy tudattalanul is belénk ivódott sokszor az, hogy a nő nem élvezheti a szexet, hogy ne nyúlj a micsodádhoz, az pisilni való, pfuj, hogy élvezheted ilyen testtel a szexet?, túl kicsi a farkad, nem kellesz így senkinek és hasonló, igen kellemetlen és sokszor a mélyben megbújó tiltások.

tebenned miféle gátak, szégyenek vannak? miket mondtak, miket sugalltak, amikor gyerek voltál? vagy lehet, hogy most is destruktívan áll hozzád a párod?

tegnap csupán két órát tudtunk erre szánni. november 10-étől kéthetente négyet.

szeretettel várlak. (kattints rá!)

komoly hiány pótlásaként indítom el ezt a 8 hónapos zárt csoportot, hogy a szexualitás a megszokások, a teljesítés, az unalom, a szorongás és az ambivalencia hálójából az őt megillető helyre kerüljön: a mindennapi, felszabadult kölcsönös öröm és bensőségesség ölébe. eddig hosszú az út, cserébe viszont ennek az útnak minden lépése érettebbé és felszabadultabbá tesz téged.
.

neked milyen problémád van ezen a területen?

• lehet, hogy a szex csak addig vonzó valakivel, amíg nem kerülsz közel hozzá érzelmileg (pláne, ha férfi vagy).
• az is lehet, hogy nőként általában nem jutsz el az orgazmusig (vagy csak önkielégítéssel),
• rosszabb esetben még csak nem is élvezed, ami veled történik.
• lehet, hogy a párod nem úgy érint, ahogy neked jó lenne, de nem tudod, hogyan is volna jóleső számodra, így megtanítani sem tudod.
• vagy kaptál már visszajelzést arról, hogy valami nem a legjobb abban, amit csinálsz, de nem tudod, pontosan mit is tehetnél másként.
• attól is félhetsz, hogy a tested elfogadhatatlan és szerethetetlen. hogy túl kicsi vagy túl nagy, túlságosan lóg vagy tág.
• lehet, hogy érzéketlen a melled,
• vagy túl hamar elégülsz ki.

az is lehet, hogy másféle nehézséggel küzdesz, ezen a területen (sajnos) igen gazdag a paletta.
.

mit tud nyújtani ez a csoport számodra?

megtanulod észrevenni, mi a különbség az automatikus és a valódi érintés között.
megtanulod, hogyan érints úgy, hogy a teljes lényed benne legyen az érintésben.
segítséget kapsz ahhoz, hogyan figyelj érzékenyebben a másikra.
idővel képessé válsz a szavak és szex nélküli kapcsolódásra (mely az extázis alapja).
csökkennek az intimitási problémáid.
a szégyen, ami a szexualitáshoz és/vagy a testedhez kapcsolódik, oldódik, végül elmúlik.
őszinte, de vigyázó visszajelzéseket kaphatsz arról, mitől válnál még jobb szeretővé.
.

ez a csoport a szexuális elakadások gyógyítását, az érintés, a szexualitás finomítását, az érzékek kitágítását, gátlások oldását és az intimitás mélyítését helyezi előtérbe. teszi ezt jóval mélyebben, mint ahogy a tantrikus csoportok szokták. az érintés, a másikhoz való odafordulás hiányosságai babakorunkra vezethető vissza: ha édesanyánk jól szeretett bennünket (szoptatott, amikor kértük, együtt aludt velünk, hordozott, ölbevett, mikor szükségünk volt rá), a társunkkal való kapcsolat kiegyensúlyozott. ha azonban hiányaink voltak kicsiként, ez igencsak negatívan befolyásolja a szeretkezéseinket, ezért ezzel a korral is foglalkozunk ezen a csoporton.
.

az időpontokról és egyebekről itt olvashatsz bővebben: Érosz bodywork csoport

ha kérdésed merül föl, kérlek, nyugodtan kérdezz, megteheted a cikk alján, amit mások is olvashatnak. ha azonban túl személyes, akkor a kapcsolat menüpont alatt írj, azt csak én olvasom.

szeretettel várlak!

nem várom, hogy szakács légy, nem érdekel a képesítésed. az érdekel, hogy időben ki tudd találni, mit főzöl majd nekünk, hogy önállóan be tudj vásárolni (ami feltételezi az autó létét), hogy jóízű (főként magyar ízekre gondolok) ételeket megbízhatóan tudj elkészíteni nagyjából 15 főre (finom legyen, és időben legyen kész), hogy tisztaságot hagyj magad után, és hogy örömöt lelj ebben a munkában.

ha úgy érzed, megfelelsz ezeknek, keress meg, egyebeket személyesen. (elérhetőségeim a Kapcsolat menüpont alatt.)

ha ismersz valakit, akit érdekelhet, kérlek, továbbítsd. köszönöm!

Oly régen tettem közzé a 3. részt, hogy azt javaslom, mielőtt az ebben a részben található feladatnak nekilátsz, olvasd el azt is. Kintről forduljunk befelé, mostmár csak te és a te vágyaid a fontosak.

És most bátran engedd szélnek a félelmeidet és gátlásaidat egy kicsi időre, és rostálás, bírálgatás nélkül csak írj. Milyen társra vágysz testileg – lelkileg? Nem baj, ha túlzónak találod a vágyaidat, gondolataidat, most csak írj.

(Tényleg csak írj, most ne olvass tovább.)

.

Készen vagy? Ha igen, akkor olvasd el újra és újra. Lehet, hogy kiegészíted, de ne húzz most ki belőle semmit, helyette kezdd el leírni az érzéseidet, amit okoznak benned az olvasottak. Azokat a gondolatokat is, amik ezekkel az érzésekkel együtt járnak. Válogatás nélkül az összeset. Pozitívakat, negatívakat, kellemeseket, kellemetleneket egyaránt. Még mindig tedd félre magadban azt, aki ítélkezik benned, csak szabadon írj ki mindent, ami jön akkor is, ha sületlenségnek tartod.

Lehet, hogy minden, a leendő kedvessel kapcsolatos vágyad kelt vagy erősít benned egy-egy érzést. Gyakori, hogy szégyelljük magunkat a vágyaink miatt. Szégyellhetjük például mert nem felel meg a közízlésnek, és mit szólnának egy ilyen pasihoz vagy lányhoz a szüleid, a barátaid, a szomszédaid. Ha ezt érzed, rendben van, és írd le. Lehet, hogy elönt a kisebbrendűség érzése, mert úgy érzed, te nem érdemelsz meg ilyen párt. Ezt is írd le. Lehet még sok-sok egyéb is, és te csak légy hű mindehhez, és vesd papírra.
.

Kicsit mélyebbre

Ha ezzel megvagy, a leírtakat válogasd szét: vedd külön a pozitív, erőt sugárzó mondatokat a negatívaktól, a félelmekkel teliektől, destruktívaktól, és szenteljünk most időt az utóbbiaknak. Minden egyes mondat fontos, és előre visz, ha jól bánunk vele. Ha eddig számítógépen írtál, most egy kis időre válts papírra, és írd föl az első mondatot úgy, hogy legyen hely körülötte. Így:

Olvasd el újra, engedd be, és írd a mondattól
– balra föl, mi az, ami racionálisan a mondatod mellett szól,
– jobbra föl azt, ami ellene,
– balra le azt, hogy milyen előnyöd származik abból, hogy ezt a gondolatot dédelgeted valószínűleg hosszú évek óta, végül
– jobbra le, hogy milyen hátrányod.

Eképpen (kattints a képre, hogy nagyban is lásd):

Sok esetben könnyebb, ha ezt nem egyedül tesszük, jól jöhet ehhez egy barátnő vagy barát vagy akár terapeuta is. Ha nem boldogulsz egyedül, fordulj valakihez, akiről úgy gondolod, hogy a jelenléte segítő lehet, és aki nem bírál téged, nem értékel, nem ítél, csak gondolkodni segít.

Ha ezt megtetted, valószínűleg jóval több dolgot tudsz már magadról, mint korábban, így például a regisztrációs lapod is messze informatívabb lesz, mint eddig, ami fontos kulcsa az internetes társkeresésnek és annak, hogy minél kevesebb olyan randira pazarold az idődet, amiről lehetett volna előre tudni, hogy felesleges.

Az ötödik és egyben utolsó részben arról olvashatsz majd, mit és hogyan érdemes az első randin, hogy ne érjenek sem téged, sem a másikat kellemetlen meglepetések, hogyan légy kezdettől fogva őszinte , és hogyan váltsd ki belőle is ugyanezt.