Interjú a boszorkánnyal 1.
2010. július 20. - flo.hu -
Hírek
3 hozzászolás
Címkék:boszorkány, egyedüllét, magány, mese
napjainkban csak úgy hemzsegnek a boszik. hogy honnan ismerszenek meg? nos ez fontos kérdés. a modern boszorkányok ugyanis inkább lényegükben egyeznek mesebeli társaikkal, külsőleg kevésbé.
semmi csúcsos süveg, üstjük rendszerint nincs (bográcsuk esetleg), se kígyójuk, se békájuk, általában varázspálcájuk sincs, a söprűjüket diszkréten seprésre használják csupán, lucaszék nélkül is látod őket (bár nem biztos, hogy fel is ismered), nem kárálnak, de ráadásképp még csak nem is feltétlen gonoszak.
ám ha alaposan megnézzük őket, van macskájuk (vagy kutyájuk vagy kanárijuk), de nincs férjük. még csak élettársuk sincs. szeretőjük lehet, sőt még szerelmesek is lehetnek, ám tartós párkapcsolat álmaikban szerepel csupán – vagy ott sem. ha mégis (ritkán megesik), az távkapcsolat. sokszor elváltak, gyerekeik vannak, és köszönik szépen, ebből a mókából egy ideig nem kérnek többet. az is előfordul, hogy meg vannak róla győződve, hogy nagyon szeretnének egy férfivel közös otthont, ám ez a lepel idővel le szokott hullani önmaguk előtt. nem meglepő, ha leszbik vagy biszexuálisok, sokszor feministák, és még többször alapjaiban dühösek.
élethelyzetükből adódóan megtanulnak csempét fúrni, egyedül cipekednek haza a piacról és az intersparból (tetszőlegesen helyettesíthető), bizton számíthatsz arra, hogy tudni fogják, mit hol keress a praktikerben, és minél tapasztaltabb, idősebb boszik, annál többféle és méretű szerszámot találsz a kamrájukban (csavarhúzót, kulcsot, kombinátfogót, kalapácsot, ilyesfajta szerszámokra gondoltam – a sikamlós gondolkodásúak kedvéért). kétséged se legyen afelől, hogy pontosan tudják, mit mire kell használni. eltartják magukat, amire méltán büszkék, igen sok esetben szabad szellemi munkát végeznek, vagyis nem és nem és nem beosztottak.
miközben oly sok dologra képesek, olyannyira megállják a helyüket a világban, van egy fontos dolog, amire képtelenek: fogalmuk sincs, hogyan kell hagyni, hogy férfiak a tenyerükön hordják őket, más szóval hogyan váljanak királylányokká (akiket egyébként mélyen lenéznek), ami súlyos hiányosság – ha tudatosul bennük, ha nem.
a következő időkben tipikus boszorkányokkal készítek majd interjúkat, mely beszélgetésekben szót ejtünk kinek-kinek a kedvenc gyermekkori meséjéről is és arról, hogyan hat ez a mostani életünkre. ha úgy érzed, ez a cikk rólad szól, te is boszi vagy, és szívesen vennél egy beszélgetést az életedről, rólad, kérlek, keress meg. később majd a királylányok is sorra kerülnek. de előbb egy jó adag részrehajlás.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz Flo csoportjához a Facebook-on.
3 hozzászólás
Ehhez te is szólj hozzá!
« Elengedés vagy meghaladás? | A biciklitúrás táborunk szavakban és képekben »


február 21st, 2011 at 15:57
Én boszi vagyok, de nem akarok öreg boszi lenni, inkább öreg királylány
július 17th, 2011 at 09:15
Sziasztok! Hát igen olyan mint ha rólam írtátok volna ezt a cikket! Lényegre törő!
július 27th, 2011 at 07:38
kedves Mónika,
írhatnám, hogy örülök (mint udvariassági formula), de nem hiszem, hogy ez annyira örömteli. vagy neked mégis? hogy vagy azzal, hogy így éled az életed?