Sokszor hallhatod vagy olvashatod tőlem, hogy bármilyen nemű is vagy, az anyukáddal való kapcsolat az, ami elsődlegesen meghatározza, milyen párt választasz magadnak. Hogyan lehetséges ez, mikor a mainstream pszichológiában (pontosabban inkább a bulvárpszichológiában) mindenhol azt olvasni, hogy a nőknek az apa, a férfiaknak az anya nyújtja a párkapcsolati mintát?

KÉPZELJ EL EGY MAGZATOT

Fizikailag az anyában helyezkedik el, az ő szívverését, emésztését, hangját hallja, a közös vérhálózaton keresztül ugyanazokat az érzelmeket érzi.

(Ehhez tudni kell, hogy az ember biokémiája elválaszthatatlan az érzelmeitől. A biokémiai változások töredékidővel megelőzik  az érzelmeket, tehát nem kell túlmisztifikálni ezt a pszichoszomatizálást, a dolog rém egyszerű: bizonyos hatások más-más biokémiai változást indítanak el a testünkben, melyeket testérzetek követnek, ezeket éljük meg érzelemként. Gondoljunk a szorongásra: a legtöbb embernek a gyomrában vagy beleiben okoz görcsöt, és nem csupán olyasmit, mintha görcs lenne, hanem konkrétan összehúzódnak a belek, a  gyomor, van, akinek a tüdő. Megváltozik a vérellátás, egyes hormonok is felszabadulnak vagy épp kevesebb termelődik, mint szerencsés lenne.)

Tehát így már érthető, miért érzi a magzat ugyanazt, amit az anya. A világról való elsődleges benyomását az anyán keresztül szerzi. Ha az anya sokat fél, a magzatba beivódik, hogy létezni félelmetes. Ha az anyával sokat kiabál az apa, esetleg meg is veri, ez még mélyebbre hatol. Ha az anya boldog, hogy kisbabája lesz, a környezete is vele örül, támogató és kedves, a baba alapélménye a létezésről az lesz, hogy a létezés biztonságos, örömteli. És sorolhatnám még, de ennyi is elég az értéshez.

A magzat megszületése már saját bőrén át vés alapélményt belé: ha megjárhatta a maga természetes útját, ha félhomályba, csöndbe, melegbe, ölelésbe érkezik, annak a sejtszintű tudását birtokolja, hogy képes egy nehéz helyzettel megküzdeni, és utána szeretetben pihenhet meg – röviden, hogy a világ biztonságos.

Ha az anyát megalázzák vajúdás-szülés közben, ha természetellenes viselkedésre, pózokra kényszerítik, ha belekönyökölnek a hasába, ha az anya retteg, ha az újszülöttet elmarják az anyától, inkubátorba teszik, és még sorolhatnám, az újszülöttbe sejtszinten ég bele, hogy a világ riasztó, rideg, kemény, hideg hely – röviden, hogy nem vagyok biztonságban.

Később a legmarkánsabb dolog, hogy az anya annyi cicit és bőrkontaktust ad-e a gyermekének, amennyit az igényel. Ez azért iszonyúan fontos, mert a csecsemő egyetlen dologból érti, hogy szeretve van-e, ez pedig a szeretetteli bőrkontaktus, és az egész testén, de főleg a kis szájával érzékeli a világot. Ha gyöngéden érintve van sokat-sokat, és bármikor megszoptatja az édesanyja, amikor csak mellre kéri magát, akkor azt dekódolja, hogy szerethető vagyok. Ha nem, akkor az ellenkezője értődik meg.

Ezeket a nagyon korai kapcsolódásokat, élményeket egy az egyben belevisszük a párkapcsolatainkba. Ha ezek a korai élményeink azt tudatták velünk, hogy nincs biztonság, hogy nem vagyunk szerethetőek, hogy a szeretet feltételekhez van kötve vagy csepegtetve van csupán, olyan párt fogunk választani, aki ugyanezt az alapélményt adja meg nekünk. Lehet, hogy nem a szerelem első időszakában, de később ilyenné válik a kapcsolatunk akár férfiak vagyunk, akár nők.

Tesszük ezt azért, mert a személyiség úgy működik (ez egy pszichológiai alaptézis), hogy az ember inkább választja az ismert rosszat, mint a bizonytalant.

Elég tragikus, hogy azokat a férfiakat és nőket érezzük vonzónak, aki ugyanazt az alapélményt biztosítják majd számunkra, mint ami meghatározó volt a foganásunk utáni 2-3 évben, de ettől még ez a helyzet. 

Később az apával való kapcsolatunk és az apának az anyánkkal való kapcsolata színezi ezt a képet, ad egy mintát arról, hogy milyenek a férfiak, és ez sem elhanyagolható, de ez már csak módosítani tudja azt az alapvető bevésődést, amit az anyával való kapcsolódás alakított ki bennünk arról, hogy milyen egy másik emberrel közeli, jó vagy rossz, de érzelmi kapcsolatban létezni.

– Cserményi Csilla Virág Flo –