Tudom, hogy marha messzinek tűnik a magzatkorod, de bármilyen messzi is, befolyásolja az életminőségedet, az alapvető biztonságérzetedet, a szeretet elfogadására való készségedet, hogy milyen párt választasz, és hogy kik találnak téged vonzónak. 

A 0-ás tudatszint a magzat- és újszülöttkor időszaka. Ennek a szakasznak az a feladata, hogy a magzat képes legyen fizikailag különválni az anyjától, a lehető legkevesebb érzelmi és fizikai sérüléssel – miközben a magzat a saját történetének kiszolgáltatott és tehetetlen átélője.

Általános az a romantikus elképzelés, hogy a magzat- és a csecsemőkor a végtelen, pozitív és szeretettel teli összeolvadás időszaka. Ebből az összeolvadás stimmel, de igen ritkán fordul elő, hogy egy magzat vagy egy újszülött számára az élet végtelen móka és kacagás volna.

Az összeolvadtság együtt jár azzal, hogy a kicsike lénynek még nincs is öntudata. Nincsenek gondolatai, sőt önálló érzelmei sincsenek. Az anya hormonrendszerével összekapcsoltan léteznek, éreznek mindent, amit az anya érez, hiszen az anyai hormonok a véráramon keresztül eljutnak a magzatba is. És bármennyire is ideális volna, a várandós anyákat ritkán önti el 9 hónapra a megingathatatlan és túláradó boldogság.

Mi érhet ebben az időben, ami később megnehezítheti az életedet? Rengeteg hatás, annyira sok, hogy az itt felsoroltak csak egy részét képezik:

– felmerül a gyanúja, hogy nem az az apád, akiről azt hitted,

– a foganásoddal az édesanyádnak és/vagy édesapádnak nem te voltál a(z elsődleges) célja (hanem mondjuk az apa megfogása/megtartása, az anya munkahelyének elhagyása, a felnőttség bizonygatása a szülőknek, szülőktől való elköltözni vágyás, jobb életkörülmények, pl. könnyebb lakáshoz jutás, szocpol, stb…),

– bizonytalan volt, hogy meg akarnak-e tartani,

– nem örültek a foganásodnak (és jövetelednek),

– megpróbáltak abortálni,

– foganásod előtt és/vagy után édesanyádnak voltak abortuszai, vetélése(i) vagy halva szülése(i)

– szüleid között  a magzati és a születésed körüli időkben komoly ellentétek voltak és/vagy el is váltak,

– anyukádat bántalmazta az apád, míg méhen belül voltál,

– édesanyádat durván vagy megalázóan vizsgálták a várandósság ideje alatt,

– édesanyádnak a veled való várandóssága idején meghalt egy számára fontos személy,

– (valószínűleg) veszítettél el ikertestvért (pl. családállításon kiderült ilyesmi),

– a szüleidnek bárminemű elvárása volt a nemedet illetően (akkor is, ha szerencsédre „megfeleltél” eme kívánalomnak),

– édesanyád komoly ijedtséget vagy hosszan tartó félelmet élt át az elvesztésedet vagy egészségedet illetően (akár korábbi vetélések, akár téves lelet miatt),

– az anyukád méhét össze kellett varrni, hogy meg tudjon tartani

– a születésedet megindították,

– édesanyádnak a veled való vajúdása közben fájdalomcsillapítót vagy epidurált adtak,

– koraszülött voltál,

– farral születtél,

– császármetszéssel születtél,

– fogóval születtél,

– kinyomtak az anyád hasából,

– édesanyád horrorisztikus történetként mesél a születésedről,

– a születésed után elvittek az anyukádtól,

– oxigénhiányosan születtél,

– inkubátorba tettek akár egy-két napra, akár hetekre

– édesanyád nem szoptatott akár elutasítás, akár testi, biológiai nehézségek miatt,

– anyukádnak a születésed körüli időkben volt depressziós vagy akár pszichotikus időszaka,

– bántalmazott az anyukád kisbabakorodban,

– örökbe adtak a születésed körüli időszakban,

– édesanyád vagy édesapád alkoholista és/vagy drogfüggő volt a születésed körüli időkben (pszichedelikus is, kémiailag nem addiktív is)

Ha ebben az időszakban komolyabb sérülés ért téged, és a bölcsibe íratás már nagyon komoly sérülés, akkor az visszaköszön a mindennapjaidban.

Mit tehetsz felnőttként, ha elszenvedője voltál olyan dolgoknak életed e korai szakaszában, ami máig nehezíti a mindennapjaidat?

Hogyan hatnak az ekkor szerzett sérülések a párkapcsolataidra?

Milyen módszerek segítik ezeknek a sérüléseknek a feloldását?