Szia, Cserményi Csilla Virág a nevem, de csak a becenevemre hallgatok, ami Flo. 

103,6kg voltam május 3-án. Ez itt az én történetem.

Inzulinrezisztens vagyok, de furcsa fajta: a vércukrom mindig tökéletes, kivéve hajnalban. Nincsenek vércukorhullámzásaim sem.

47 éves vagyok, elindult a premenopauza, és elkezdtem lassan hízni a megszokott, alacsony kalóriabevitel mellett is.

Miért számít, mi volt május 3. előtt?

Mert a testem elkezdett reagálni már arra is, hogy megvettem a Mounjarót: elkezdtem többet enni, mint szoktam.

Az elmúlt 8 évben nagyon sok munkát tettem abba, hogy megértsem, mire vágyik a testem. Mármint nem a vaníliafagyira, hanem tényleg. Mire van szüksége.

Sok jojózás után, elolvasva a Gabriel-módszer című könyvet, megértettem, hogy abba kell hagynom mindenféle diétát, tovább kell gyógyulnom azokban a traumákban, amik miatt semmiképp sem olvad le rólam a háj, és rá kell hangolódnom a testemre.

(Egy kis kitérő erről a könyvről: melegen ajánlom, mert kurvajól összeszedi, mennyi minden miatt lehetünk kövérek, miközben szemben az ilyen izékkel, mint Norbika, szégyen helyett az ösztönző teljes elfogadást adja és olyan szakmai hátteret, amitől leesett az állam. Az első 50 oldalt végigsírtam. Jó, ez nem nagy ügy, egy mosóporreklámon is sírok, és ehhez nekem nem kell várandósnak lennem. Szóval biokémiai szinten magyarázza el, mégis teljesen közérthetően, mi akadályozza a zsír csökkenését a testünkben. Király könyv, alapinformációk!)

Ahogy te is, ha túlsúllyal küzdesz, úgy én is sokszor kaptam meg fotelhuszároktól (név és arc nélkül persze), hogy normálisan kéne enni, meg mozogni kéne, ám ezek a rosszindulatú csökevények semmit sem tudnak a kövérség komplexitásáról.

Semmit sem tudnak arról a rommá edzett 12 hónapról, amikor az étkezésem is közel tökéletes volt, eleinte heti 3-szor másfél, majd heti 4-szer 2 órát edzettem, és alig ment le rólam valami. Elég izmos voltam – de a háj ragaszkodott hozzám. Vagy én ragaszkodtam a hájhoz. Kilóban és centiben is alig ment le valami.

És amikor gasztroenterológusok (tipikusan 30-as, túlsúllyal sosem küzdő kisfiúk) azt merészelik mondani, hogy a mínusz 10 kiló az jó, akkor én:

Amikor egy 104 kilós ember vért hugyozik egy éven át, iszonyú mennyiségű időt, energiát, pénzt, figyelmet és önfegyelmet tesz abba, hogy egészségesebb és karcsúbb legyen, és 10 kilót fogy le egy tetves év alatt, akkor nem, ismétlem, NEM jó eredmény a 10 kiló, mert az agy jutalomközpontja nem kap elég visszajelzést arról, hogy ezt a kibaszott energiamennyiséget megéri beletenni.

Éljen a holisztikus gondolkodás, drága orvosi diplomával rendelkező szakemberek! És a holisztikus nem spirituálisat jelent, hanem a test EGÉSZÉT figyelembe vevő gondolkodásmódot.

Fontos hozzátennem:

Bár sok orvos a pszichét a testtől különálló dolognak tekinti, szeretném a figyelmüket felhívni arra a bosszantó tényre, hogy

ÉRZELMEK = BIOKÉMIA

ÉRZELMEK = bizonyos HORMONOK ÉS
NEUROTRANSZMITTEREK NORMÁLIS,
TÚLZOTT VAGY TÚL KEVÉS
(esetleg túl gyorsan visszavett)
MENNYISÉGE A TESTBEN

Tudom, szokatlan így gondolni rá, de a psziché tulajdonképpen egy testrészünk. Elvonatkoztathatalan a kövérségtől.

Később írok majd pl. arról, mik a szorongás hormonjai, és abból melyik akadályozza a fogyást. Harag ugyanez. 

Visszakanyarodva: miután visszahíztam ezt a leadott 10 kilót (naná, hogy visszahíztam), képes voltam nem hízni többet. Nagyon érzékennyé váltam arra, mi jó a testemnek, soha, de soha nem éheztem, és mindent megettem, amit megkívántam. Igen, sütit is. De valamiért a fagyik egy idő múlva egyáltalán nem vonzottak.

Tavaly tavasszal a ’23-as, leárazott Carte d’Orokból jelentős mennyiséget táraztam be mondván, ennyivel kevesebbet fogok költeni a nyáron. Most 2025 májusa van, és még mindig van belőlük egy csomó. Egyszerűen nem kellenek. Szóval a testem elkezdett áthangolódni.

Nem magától. 20 éve járok terápiába, ez hozzávetőlegesen 3500-4000 órát ölel föl, főként regresszív terápiák (KIP, bodywork, pszichodráma, 4-kérdés, művészetterápia, tranzakcióanalízis, pszichoanalízis), szóval a személyiségem gyógyítása mindenek előtti prioritást élvezett és élvez az életemben. És ez óhatatlanul magával hozza a testi érzetekre való egyre kifinomultabb érzékelést.

Nem híztam tovább, de bármennyire is voltam magammal gyöngéd és figyelmes, 98 és 104 kiló között mozogtam.

A reggelim 6 dl zöldségturmix lett, sokszor délután 3-4-ig meg sem éheztem. Ebédre ettem valamit, amiben kevés volt a szénhidrát, és aztán sokszor vacsi sem kellett. 1 hektáros kertben molyolgatok – nem gyorsan, nem intenzíven, de dolgozom a kertben, nem mondhatnám, hogy meg sem mozdulok. Nem iszom édes üdítőket, csak vizet vagy zabtejet, ha nasizok, keveset.

Alaposan átgondolt és sokféle táplálékkiegészítőt szedek. Csendben és nyugalomban élek. Nagyon szeretem a munkám. Szeretetteli családi és baráti kapcsolataim vannak. Tehát az életem elég idilli.

Mégis itt rekedtem.

Amíg meg nem érkezett a Mounjaro… (Erről jut eszembe, ha az Eli Lilly szeretne támogatni, megtaláltok a nevemre rákeresve. 🙂 )

Szóval ez az a reggel. Nagyon para a szuri-dolog, izgulok, megnéztem egy vagonnyi videót, hogy kell ezt csinálni. De főleg attól félek, hogy nem fog rám hatni. Van, akire nem (vagy sokáig) nem hat, és azért ez eléggé drága mulatság. (Olcsóbb, mint hosszútávon a magánegészségügy, de akkor is.)

Szóval ha én leszek a kivétel? Ha nem megy el az amúgy is gyér étvágyam? Esküszöm, várom, hogy hányjak, csak legyen valami hatása.

Nagy levegő, mindent tudok, hasbaszúrom magam, bármennyire is fáj.

Nem érzek szinte semmit. Oké, emiatt nem kellett volna ennyire izgulni.

És most…? Étvágy: pipa. Hányás: nincs. Hasmenés: nincs. Semmisincs.

A chatGPT-vel szorosan együttműködöm, felkészített, mik azok az ételek, amik a legtöbb embernél rosszullétet okoznak, ezért azokat hanyagolom. Pont a kedvenceim: karalábé, hagyma, fokhagyma, zsír (ne máááááár!). Nem érzek semmit. Óvatosan teszem a zöldségeket a turmixba (mármint egyszerre kevés fajtát, hogy könnyebb legyen kiszűrni, melyik nem esik jól).

Tegnap elfelejtettem megmérni magam, ma reggel pótolom.

103,6kg

Reggeli vércukor, mint mindig (Merckformin mellett)

6,7

Alig ettem zsírt, így fáztam este, fázom reggel, pedig nagyon edzett vagyok. A jurtámban ősztől tavaszig 12-13 fokban ébredek, most meg 20 fokban majd’ megfagyok. Ez így nem mehet tovább, ha nem leszek tőle rosszul, több zsírt fogyasztok. Egy fél avokádó smafu.

Leszarok mindent. Eszem amit és ahogy szoktam. Nagyon sokféle zöldségből turmix, zabkása tízóraira, ebédre sült padlizsán, sült batáta görögjoghurttal meg darálthússal. Maradt húsvétról tejszínhab, nem romolhat meg a hűtőben! Kávé zabtejjel, vaníliafagyival és tejszínhabbal. Sok sikert, Mounjaro! Hú, túl édes volt. Mindegy, már bent van.

Igazán remekül érzem magam. Talán egy picike bűntudat motoszkált a gyomromban, de a vaníliafagyis, tejszínhabos kávét ráöntöttem. Belefulladt. Annyira félek attól, hogy ha beüt a Mounjaro, nem fogok tudni enni, hogy gyorsan igyekszem felszedni még jó pár kilót előre. Ez nyilván tudattalan, de látható folyamat.

Semmi hányinger, semmi hasmenés, semmi étvágytalanság. Krisztus, segíts, kurva sok pénzért maradok kövér…

Egy dolog változott: mérhetetlenül fáradt vagyok. Olyan a testem, mint egy nagy kő. El is alszom délután, ami merőben szokatlan. Aztán éjjel is alszom vagy 10 órát. Vánszorgok.

Reggeli mérleg:

102,7kg

WHAAAAAAAAAT??? Ha így hat a fagyis-tejszínhabos kávém, iszom még! Jó, nem. Ez 90 deka mínusz. Oké, ez bármi lehet, sokat pisiltem, ki tudja. A fáradtság folytatódik.

A GPT-vel sokat dolgozunk a kövérség érzelmi hátterén. Jól tudom, miért hasznos nekem a zsír. Van pár komoly előnye. Ha pl. abúzusáldozat vagy, segít, hogy ne kívánjanak meg férfiak olyan könnyen. És bár TUDOM (tapasztalatból), hogy a kövérség miatt ugyanúgy kívánnak a pasik, de nem füttyögnek utánam az utcán, nem érzem magam fenyegetve. A megerőszakolástól eléggé véd.

Aztán: 3 hetes koromig szeparáltak anyámtól. Amikor szopni vittek hozzá, volt, hogy úgy tett, mintha aludna, hogy ne kelljen megszoptatnia. Mellesleg ezt aztán elmesélte a jótét lélek. Az első 3 hét bevésődése alapján nincs szeretet, nincs bőrkontaktus, abszolút és brutális pszichés károkat okozott ez a 3 hét nekem. Aztán a többi nem volt ennyire csontig hatoló, de nem szerető családba születtem. A depriváció pedig zsigeri szinten üzeni: nem vagy biztonságban. Erre pedig a test vagy nagyon sovány lesz, vagy tartalékolni kezd.

Az életem első 46 évében rettegtem a magánytól, a szeparációs szorongás miatt rémes kapcsolatokban maradtam benne. Az étel öröm volt, a testem kövér AKART lenni, mert az a biztonság.

Két várandósságomat végigéheztem, mert apám részegen a konyhában fetrengett. Később újabb fél évig éheztem, mert nem volt pénzem ételre (sem). Szegény testem azt tanulta meg, hogy akkor kell tartalékolni, amikor van étel. És mindent megtett azért, hogy életben tartson engem: tartalékolt, amikor volt mit.

És belaktam én az anyaszerepet rendesen. A gyerekeim kirepültek, de a munkám miatt az anyaszerepem megmaradt.

Ezekkel dolgozunk. Bodyworkgyakorlatokat ajánl, mondatokat hozzá, én finomítom őket a saját szükségleteim szerint. Rítusokat alakítunk ki, amik segítenek átírni az eredeti, káros bevésődéseket.

Testi tünetek a fáradtságot leszámítva nincsenek.

Reggeli mérleg:

100,7kg

MIIIIICSOOOOODAAAAA??? Emberek, ez 2 kiló mínusz egy nap alatt, amikor is ettem mindent, ami jól esett. Kettő kiló. Beszarás.

Apropó: hasmenés indult el. Aztán abbahagyta. Más tünet továbbra sincs, mindent eszem (reggel az isteni, ropogós kovászos kenyerem, ebédre kacsazsírban sült tarja sült hagymával, batátával), vacsira nem kívánok semmit. (Alakul…)

Egész nap lassú munka Yeti barátommal a kertben, vagyis ő dolgozik, én vele vagyok, hogy ne legyen egyedül. A kezébe adok dolgokat, kutyagolok utána, főzök magunknak, nem szakadok meg, na. Délután már csak vonszolom magam, ülni is alig tudok. Míg eddig mindig azt reméltem, hogy jó sokáig marad nálam, most várom, hogy hazamenjen. (Bocs, Yeti.)

A húsvéti csokik nem romolhatnak meg. Bármikor beüthet az étvágytalanság, muszáj tizedelnem őket.

Fél 9-kor már alszom.

Reggeli mérleg:

100,2kg

Ez megint fél kiló mínusz. Esküdni mertem volna rá, hogy a tegnapi csokoládés ámokfutásom miatt ma több leszek, mint tegnap voltam. Lassan a centiket is elkezdhetném mérni, ez eddig nem jutott eszembe.

Pár hete befizettem a Gyerünk, anyukám! Súlyrakezdő programjára, na nekik nem leszek reklámarcuk. Iszonyú lelkesek, kedvesek, elképesztő, mennyire motiválóak – de nem nekem. Elkezdtem nézni az első órát, és a zenétől és az első mozdulatoktól nagyon feszült lettem. Én egy lassú ember vagyok, aki lassan akar megmozdulni. Egész nap a tanyámon élek csöndben, madárcsicsergés vesz körül, békák kuruttyolnak, az én életem maga a megtestesült nyugalom. Ijedten csuktam be a videót.

Van tapasztalatom arról, milyen, ha a testem jelzéseit követem. Így volt abban a végigedzett 12 hónapban. Gyöngéd voltam magammal mindig, mekkora ellenállással növeljük a gépeket. Mindig csak annyival, hogy jól essen edzenem. Egy év elteltével annyira izmos voltam, hogy nem kellett több izmot fejlesztenem a hiper-szuper gépük szerint. Szóval tapasztalatból tudom, hogy működik nálam a lassú haladás, a lassúságból indulás, a nyugodt mozgás. Nem fogok ugrálós, intenzív tornával kezdeni, mert idegen a személyiségemtől, a testemnek sokk, és egy csomó kortizol szabadul fel bennem tőle – ami nem arról híres, hogy segíti a fogyást.

Az lesz, hogy a chatGPT-vel Flo-kompatibilis mozgást alakítunk ki. Már megbeszéltem vele.

Egy kis titok: nem tudom, hogy a Mounjaronak van-e köze hozzá, de brutális mennyiségű orgazmusom van. A mai harmadik után valami furcsa történt. Hideg lett a bőröm, fázni kezdtem, olyan érzés volt, mintha lement volna a vércukrom, de nem ment le, rosszul voltam, hasmenéses érzet és hányinger is jelentkezett pont akkor, amikor a mennyei ebédemet készítettem nagy várakozással.

Istenemre mondom, akkor is elkészítem és megeszem, gondoltam. El is készítettem. Dühödten kezdtem enni. Az ötödik falatig ment. Faszom! Beütött az étvágytalanság. A konyhaasztalon ott szomorkodik a gyönyörű, isteni sült padlizsán, batáta és tarja. Még jó, hogy délelőtt ittam tejszínhabos kávét, mostantól lehet, hogy az sem fog menni.

Viszont legalább szomjas vagyok, örülök, hogy azt még érzem.

AZ ÉTVÁGY ELVESZTÉSE: GYÁSZ (akkor is, ha nem veszed észre)

Az evés még akkor is örömforrás, ha odafigyelve és bölcsen eszünk. Egy szelet karalábé vagy cékla is lehet önvígasztalás. Ha eltűnik az étvágyunk, az önnyugtatás bevált módjától fosztódunk meg. És ott állunk pucér seggel: mi lesz helyette? Mert valami kell.

A jövőbeli karcsúság, ami, ha igazán mélyen belegondolunk, sokunk számára egyszerre vágyott és félelmetes állapot, önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy ellensúlyozza az evés általi örömök és megnyugvás veszteségét.

Sokan írják, akik Saxendával, Ozempic-kel fogytak le, hogy amint elhagyták, visszahíztak.

Feltételezem, hogy ennek az okai lehetnek:

• Alapvetően nem egészséges kapcsolat az étellel
• Átdolgozatlan traumák, felfejtetlen, meghaladatlan félelmek
• Nem gondoskodtak új örömforrásokról a gyógyszer használata alatt

Szar párkapcsolatban vissza fogunk hízni. Feltáratlan, testsúlyhoz kapcsolódó traumákkal súlyosbítva vissza fogunk hízni. Egészségtelen ételekhez ragaszkodva vissza fogunk hízni. Túl kevés örömmel élve vissza fogunk hízni.

Ezért kellettek a habos, fagyis kávék, hogy még egy kis örömöt beleszuszakoljak az életembe. Lehet, hogy ezért kell az a sok orgazmus is – mondjuk ennél egészségesebb örömforrás kevés van.

Mi lesz nekem az a plusz öröm, ami eddig az evés volt?
Mi lesz NEKED az a plusz öröm?

Most realizálom, hogy képtelen vagyok enni a húsvéti nyulakból. Egyszerűen nem kell.

Reggeli mérleg:

100,8kg

A kurva anyját! 60 deka visszajött! Oké, mensizek, de hogy képzeli?? Dúlok-fúlok, írok persze a GPT-nek a közös Mounjaro-naplónkba, puffogok, próbál szegény megnyugtatni. Nyilván közben röhögök magamon, nem gondolom teljesen komolyan, az ilyen rohamaim általában csöpögnek az öniróniától.

De csak nem hagy nyugodni, ráállok megint.

99,5kg

Na jól van…! Ráállok újra, hogy kiderüljön, mikor hazudott, újra ennyi. Huhh. Szóval átléptem a 100-as lélektani határt lefelé. Mégiscsak szebb így a világ, nem igaz?

Semmi tünet. Fázom, ennyi. Az ebéd felét tudom megenni, és tesztelem, jól esik-e a tejszínhabos kávé: még igen. Huhh. A csokit továbbra sem kívánom. Viszont az egyik TikTok csatornámon elindítom a Mounjaro-s tartalmakat, ez jól esik. Itt találod:

Katt ide >> A MOUNJARO-NAPLÓM ELSŐ VIDEÓJA

Csinálok egyben egy pár videót, és ha eszembe jut, most pár napig felteszek újakat.

Reggeli mérleg:

99,0kg

Reggeli vércukor (Merckformin mellett)

6,1

Elképzelni sem tudom, nálam milyen görbét fog leírni a fogyás. Ha napi fél kiló lenne (ami elég sok), akkor egy hónap alatt mínusz 15 kiló lenne, ami aztán tényleg nagyon sok. Valószínűleg majd lelassul.

Tegnap cseteltem valakivel, aki írta, hogy az első napokban lement 3 kiló nála, aztán sok hétig nulla. Szóval bármi lehet. Jól indul, és meglátjuk, hogy folytatódik.

Ma reggel kevesebb turmixot kívánok, talán 3 deci, ha lemegy. Furcsa, hogy egyszerre vagyok éhes, és nincs kedvem kajáért menni.

Az ebédem egyszerre ebéd és vacsora, és még így sem tudom megenni az egészet. Viszont még mindig van a tejszínhabból, tudjátok, az a giant version. Kötelességszerűen fogyasztom a kávéval, amibe cukrot teszek. Édesítőt nem tudok, mert mindegyiktől megy a hasam. És fura, de megkívánom az egyik fajta húsvéti nasit, be is termelem, ne mondhassa a szervezetem, hogy azért nem tud fogyni, mert nem viszek be elég szénhidrátot. Tessék, itt az energia, fogyj, drágaságom!

Nincsenek mellékhatások, jól érzem magam testileg és érzelmileg is.

Reggeli mérleg:

98,5kg

Újabb fél kiló mínusz, és ma reggel adom be a második Mounjaro-adagomat, továbbra is 2,5mg-ot.

És ma először ment a reggeli vércukrom 6 alá, 5,9 volt. Az utóbbi hónapokban 6,7 körül stagnált, és ismételve a korábbi infót: úgy, hogy egész nap, minden evés előtt és után tökéletes volt az érték. Éjjel 10-kor, 3-kor is, csak 6-ra emelkedett meg.

A tegnapi ebéd kis maradéka a reggelim, ma semmi kedvem a zöldségturmixhoz. Éhesnek nem érzem magam, de a testem remeg kicsit, amit úgy dekódolok, hogy enni kér.

Még mindig van egy pici tejszínhab, ez az utolsó kis adag. Könnyek között nyomom a kávémra, és nem veszek másikat.

Reggeli mérleg:

99,0kg

Hogy történt ez a fél kiló plusz? Elmesélem.

Ülök egy benzinkúton délután fél egykor 3 nappal ezelőtt, a chatGPT megkérdezi, hol vagyok és mit csinálok, elmondom, hogy épp a nap első kajáját eszem, egy hotdogot, mire azt mondja, hogy ha ott lenne, kivenné a kezemből azt a szart, és rendes ételt tenne elém. Nyilván nagyon röhögök, de teszek egy próbát.

Onnantól azt eszem, amit mond. Meglehetősen spártai, de könnyen alkalmazkodom. Van itt bébispenót, pecorino, alma, dió, túró, oliva, pármai sonka, egy részük reggelire, más részük vacsorára.

Mivel 3 napig nem vagyok otthon, sem főzni, sem mérlegre állni nem tudok. Majdnem teljesen betartok mindent, amit mond, a kihágásaim csekélyek.

Hazaérve ma reggel mit látok? Hogy fél kilóval vagyok több, mint mikor elindultam. Ekkor világossá válik pár dolog:

1. Amikor nem vagyok itthon, a bélműködésem nem a szokott, ami plusz súly nyilván.
2.  És ez a fontosabb: a testem annyira megijedt a radikális kalóriadeficittől, hogy elkezdett tartalékolásra váltani.

Ekkor megmondom a chatGPT-nek, hogy sorry, de a testem feletti kontrollt ezúton visszaveszem, sűrűn szabadkozik, és végre eszem. Valójában az elmúlt napokban finoman remegett a testem a hirtelen túl kevés energiától.

Nagyon fegyelmezett ember vagyok. Tudok sokáig nagyon keveset vagy semmit sem enni. De ez nem jó a testemnek, és alapja a jojózásnak. És én nem akarok többet jojózni. Szóval soha többé radikális változás, ma pótolok valamennyit az elmúlt napok hiányából, hogy abbamaradjon a remegés.

Tudom, hogy ez a fél kiló nem zsír. Konkrétan lehetetlen, hogy az legyen. Valószínűleg víz és a nem-itthoni bélműködésem eredménye. De azért bosszant.

Viszont megtudtam a chatGPT-nek hála, hogy kevés fehérjét fogyasztok, és jóval több zsírt, mint hittem. Ez azért irányt mutat a jövőben, de továbbra is a megszokott gyöngéd módon bánok a testemmel.

Nem mondom, hogy nem vagyok frusztrált. De, az vagyok. Mi a fenének tértem el a megszokott étkezési metódusomtól? De nem csak frusztrált vagyok, hanem ijedt is: mi van, ha most örökre elbasztam?

Ez nyilvánvaló baromság. Mégis az a félelem motoszkál bennem, hogy egy szuper indulás után megijesztettem a testemet, és az végleg, örökre bezárult, és soha többé egy grammot nem enged fogyni. Soha többé nem hat a Mounjaro. Biztos te is voltál már úgy, hogy tudtad, hogy a félelmed alaptalan, de azért mégiscsak érezted. Na ez ilyen. És nem csak volt, van.

Remélem, a tények majd szépen oldják, és visszasimulok az én jó kis nyugodt létezésembe.

Reggeli mérleg:

98,8kg

Lassan érkezik vissza a testem a megszokott rendbe. Míg tegnap már hajnali 6-kor innom kellett a zöldségturmixomat, amit szinte minden reggel megiszom, ma a szokásos 8 óra körüli időpontban jelez a testem, hogy kéri. Ezután viszont még éhes vagyok, ami nem szokott így lenni, de ha éhes a testem, enni adok neki. Figyelem, mikor elég. Mindegy, a fontos, hogy érzem, hogy lassan újra a régi mederben haladok.

Nem azt figyelem, mikor durran ki a hasam, hanem ezt a finom érzést: most még nem vagy jóllakva, de ha nem eszel most többet, 20 perc múlva megérkezik a jóllakottság. Ezt a testérzetet évekig tartó figyelemmel találtam meg.

Ja! A derékbőségem 115 centiről 112-re ment le az elmúlt 4 napban. Ez részben lehet amiatt, hogy abbamaradt a mensi, de nem hiszem, hogy csak ez, mert hónapok óta mindig 115-öt mértem, bármikor is. Szóval ez kellemes meglepetés.

Mi az egyetlen tünetem: büdösen izzadok. Én alapvetően kifejezetten szeretem az izzadtságom szagát, de ezt elég határozottan nem. 😀 Ez rémes. És zuhanyzás után, akár használok izzadásgátló golyós dezodort, akár nem, büdös leszek. Szombaton csoportot tartottam, remélem, a klienseim nem érezték ezt úgy, mint én… Egyébként meg nem zavar senkit itt, a jurtámban, csendes magányomban vagy a kertemben.

Update: éjjel még egy kis hányás beköszönt, de belefér.

Reggeli mérleg:

98,4kg

Reggeli vércukor (Merckformin mellett)

5,4

Na újra béke van. 40 deka mínusz tegnap óta, pedig a tejszínhab maradékát most is a kávém tetejére nyomtam. Amibe egy kis melaszos nádcukrot tettem.  Egyébként a kajám többi része egészen kifogástalan volt.

Szóval a testem újra megnyugodott: van étel. Elég, megszokott ízek, meleg étel is, bármikor eszem, mikor megéhezem, annyit, amennyi jól esik. Igaz, hogy ez kevés ételt jelent, de a testemnek pont ennyi kell. És így újra engedi el a súlyt.

A mai nap megterhelő mentálisan: 8 egyéni és egy egyéni előtti interjú van betervezve.

Igyekszem 2,5 liter vizet inni naponta, javarészt nem sikerül, de így, hogy folyton van a kezem ügyében egy másfél literes palack, sokkal könnyebben csúszik, és egyre többször érzem, hogy szomjas vagyok.

Ebéd után elolvadt a számban a kedvenc milkámból egy kocka, roppant jól esett. Nincs bűntudatom már soha az evés miatt, és ez igen kellemes a sok évtizednyi masszív bűntudattonnák után.

Este: ma nem ittam kávét. Nem mintha általában innék, most ez a cukorbevitel miatt fontos. Kíváncsi vagyok, hogy hat ez, látszik-e majd valami.

Reggeli mérleg:

98,8kg

Visszaugrott 40 deka. Elsőre nagyon rossz kedvem lett, hiába tudom, hogy annyit ettem tegnap, mint egy madár, nem lehet zsír. Mégis frusztrál. A chatGPT-t nyaggatom, állja szegény, nem tehet mást.

Arra jutunk, hogy ennyi egyénit tartani elég megterhelő, a kortizolom valószínűleg ilyenkor magasabb. És lehet, hogy nem is vittem be elég szénhidrátot. Lassan csitul a frusztrációm, jobb szeretem én a fokozatos fogyást, csak semmi hullámzás, az anyja úristenit.

Nyilván nem kéne minden reggel mérlegre állnom. Ismerem magam, meg fogom unni, de még nem. Mert érteni akarom, mi és miért történik. Eldöntöm, hogy mostantól kifejezetten figyelek arra, hogy a munkával töltött napjaim utáni reggeleken hogy alakul a súlyom. Innentől kezd izgalmas lenni. Mert amikor értem, hogy működöm, legyen az a testem vagy a pszichém (ami ugye szintén a testem), akkor onnantól nagyobb hatásom van arra, hogyan alakulok.

Nem leszünk ettől omnipotensek, annál sokkal bonyolultabb szerkezet vagyunk, mégis könnyebben navigálunk, hatékonyabbak lehetünk, kevesebb frusztráció, nagyobb biztonságérzet.

Lazacpástétom: pár napja vettem füstölt lazacot, amit még soha. Ettem már, tudom, hogy szeretem az ízét, de sosem vettem még. Amikor kibontom, megkóstolom, csak fintorogni tudok. Ez szar. Kérdezem Orint (Orinnak hívják a Flo-optimalizált chatGPT-t), mi a fenét csináljak, azt mondja, turmixoljam el vajjal, citrommal, kaporral, és ha nem elég krémes, joghurttal. Ezt tettem.

Na így már nagyon más a gyerek fekvése! Almaszeletekkel együtt eszem, zseniális, próbáljátok ki!

Ma nagyon sokat vagyok éhes. Ilyen a normál (Mounjaro előtti) életemben sem igazán volt. Napok óta nem ettem tisztességesen ebédet, kevés volt a hús, kevés volt maga az élmény, hogy szaftos dolgokkal lakom jól. Ha még azt eszem, amit tegnap, de holnap valószínűleg beülök egy étterembe, és eszem valami olyat, ami a lelkemet is megtelíti.

15:00 Mostanra világos lett az a plusz 40 deka. Sokat voltam a fürdőben. Mikor hagyom abba a rémüldözést? 😀