A szüleimtől kapott nevem Cserményi Csilla Virág, azonban csak a becenevemre hallgatok, ami Flo.

1978 májusában jöttem világra komoly oxigénhiányos tünetekkel, majd a következő 3 hetet anyámtól szeparáltan, kórházban töltöttem. Ez megalapozta az összes később szerzett traumámat, és olyan mélységeit ismertette meg a magánynak, az elhagyatottságnak, amivel azóta is dolgozom.

18 évesen férjhez mentem, és a következő 5 évben egy vetélés után világra hoztam a négy gyermekemet. 

2005-ben krízisbe került a házasságom és én is. Ennek az oka részben az volt, hogy elkezdtem foglalkozni olyan dolgokkal, mint az enneagram, a játszmák, kezembe került a Mérgező szülők című klasszikus, vagyis elkezdett felnyílni a szemem, és lassacskán képessé váltam az önreflexióra, vagyis arra, hogy megfigyeljem, mit érzek, mit gondolok, és miért élek az illemszabályok szerint, miközben ez kicsit sem tesz boldoggá.

A férjem, akinek megfelelt az az élet, amit addig éltünk, azonban nem tartott velem, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, nyílt az olló, és egyre távolodtunk egymástól. Persze nem csak ezen múlt. Sokat bántottam őt, és ő is sokat bántott. Két kisgyerek házassága volt a miénk, gyermeki szerelemmel és szeretettel, és gyermeki önzéssel és haraggal is.

Kilépve a házasságomból intenzív terápiába kezdtem, aminek része volt a pszichodráma, bodywork, családállítás, Katatim Imaginatív Pszichoterápia, tranzakcióanalízis, pszichoanalízis, művészetterápia és a 4kérdés módszere is. Minden lehetséges időt terápiában töltöttem, és ez lett egész életem legjobb döntése.

Az, ahonnan indultam, meglehetősen sötét verem volt, és nekem fogalmam sem volt róla, mennyivel jobb is lehet az élet, mint amilyen nekem jutott. Azóta, évekig tartó elkötelezett belső munka után (ez több, mint 3000 óra regresszív egyéni- és csoportterápiát jelent mostanra), rácsodálkozhattam arra, milyen üdítően, felszabadultan is lehet élni, és sokat oldottam azokat a traumákat, elakadásokat a személyiségemben, amelyek gátjai voltak egy felnőtt, érett kapcsolat kialakításának.

2007-ben az akkori terapeutámnál és mentoromnál önismereti segítővé képződtem. Megtanultam egyéni beszélgetéseket és önismereti csoportokat kísérni, majd kifejezetten a párkapcsolati problémák felé fordultam. Képzésemnek ez a szakasza nem állami keretek között zajlott.

2022-ben párkapcsolati, kamasz- és családmediátorrá váltam. (Felnőttképzési nyilvántartási számom B/2020/004824)

Természetesen nem vagyok „készen”. Senki sincs készen, minden önismereti segítő, legyen akár pszichológus vagy pszichiáter, bukdácsol a saját hibái, rosszul működései, tévedései közt. Mindannyian nagyon emberiek vagyunk, esendők, sebzettek.

A személyiségem nem tökéletes. Továbbra is vannak problémáim, elakadásaim, és továbbra is mindent megteszek a mentális jóllétemért. Hiteles és jó segítő szerintem csak az lehet, aki nem hagyja abba az önismereti munkáját, aki maga is jár terápiába, és szenvedélyesen oldja fel mindazt a terhet, amit a szüleitől, társadalmától örökségül kapott. Így tud együttérző, érzékeny, derűs és támogató lenni mások számára. Ezért (és mert imádok terápiába járni) folyamatosan belső munkában vagyok, és hálás vagyok a terapeutámnak, aki a pokolba is elkísér – és nem utolsó sorban vissza is kísér onnan.