MEGBÍZHATÓ VAGY?
Tünde okos, karakán, a verbalitása remek, a humora szintén, 4 vagy 5 nyelven beszél, rajong az észak-európai kultúráért. Világot járt, empatikus, és olyan fiúkat választott eddig, akik elhitették vele, hogy értéktelen.
Ahogy haladtunk a múltja felfejtésében, láttam, hogy sok romboló élmény érte, de nem éreztem, hogy igen, megtaláltuk, itt gyökerezik a probléma. Aztán jött a párkapcsolati hétvége…
Volt egy feladat, amiben arra kértem a csoporttagokat, hogy osszák meg:
- mi az, amiben bíztak a korábbi párjaikban és miben nem,
- miben bízhattak bennük a párjaik és miben nem,
- végül hogy ők miben bíznak önmagukkal kapcsolatban és miben nem.
Amikor Tündére került a sor, azt vettem észre, hogy kifejti az összeset, de kihagyja azt, hogy mivel kapcsolatban nem bízik magában. Rá is kérdeztem, de nem talált semmit.
Bodyworkkel folytattuk: egyvalaki állt, ő kiválasztotta, kik legyenek a háta mögött, amikor hátradől. Egyszerű, sokak által ismert gyakorlat, de nem mindegy, milyen közegben végezzük. Minél erősebb, megtartóbb egy csoport, annál több dolog bukkanhat fel közben. Így volt ez most is.
Tündét választotta az egyik csoporttag, és ő elkapta ugyan, de megbicsaklott közben. Elfutották a szemét a könnyek, nagyon megijedt. Mellém ült, öleltem, egyre jobban sírt. Vigasztalhatatlanul folyt a könnye, miközben a többiek folytatták a feladatot.
Másnap jöttek az egyéni folyamatok, Tünde nem tudta, mi legyen a fókusza, ezért megkérdeztem, mi történt szombaton, mi érintette meg ennyire. Elmesélte, hogy kiskorában többször rábízták a kistestvérét (ő is kicsi volt), kétszer baleset történt, és nagyon durván fogalmazott önmagával kapcsolatban: “majdnem megöltem az öcsémet”.
Itt esett le a tantusz. Valószínűleg ez a lényeg, ezért nincs olyan párja, akivel hosszútávú, erős kapcsolatot tudna kialakítani. Azt javasoltam, ha egyetért, ezzel az emlékkel dolgozzunk.
Fogytak a zsepik. Kimondta, hogy nem tartja magát alkalmasnak arra, hogy biztonságosan gondoskodjon egy kisbabáról, még felnőttként sem. Óriási bűntudat, önvád, ítélethegyek rombolták az önbecsülését észrevétlenül, a felszín alatt, ahogy a barlangot mossa-mossa belül a kartsztvíz. Hát persze, hogy nem választ olyan férfit, akivel gyereket vállalhatna!
Most várunk. Ezzel az történettel és a Tündében élő ítéletekkel fontos tovább dolgoznunk, de épp külföldre megy néhány hónapra. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan megy benne tovább az, hogy feltártuk ezt az emléket és a hozzá fűződő érzelmek egy részét, és hogy az önmagába vetett bizalma mélyül-e. Szívből remélem. Ahogy azt is, hogy ez elhozza számára azt a férfit, aki méltó társa lehet.