Ha a szexuális nehézségeid nem a jelenlegi párodhoz kötődnek, hanem minden partnereddel fennáltak, akkor a megoldáshoz mélyebb munkára lesz szükség.

Nagyon sok régebbről hozott szexuális probléma sikeresen feloldható, és mivel az életünk SOKKAL boldogabb gyakori, oldott, fájdalommentes szeretkezésekkel, érdemes oldani azokat a múltból jövő traumákat, amik a jelenlegi szerelmi életed gátjai.

Téged is jóval több öröm fog átjárni, a párodat is, a konfliktusok nagy eséllyel csökkennek, a kapcsolatotok mélyül.

Állhatnak a háttérben fizikai okok is, ezeken ez a cikk nem tud segíteni, de sok múltból fakadó érzelmi elakadáson nagyon is lehet oldani.

A születés és 3 éves kor közötti hirtelen anyavesztés gyakran hoz létre olyan személyiséget, amely nagyfokú aszexualitást eredményez. Nem kell ehhez eltűnnie az anyának, elég egy születéskörüli komplikáció utáni szeparáció egy arra fogékony idegrendszerű kisbaba esetében, de állhat a háttérben olyan anya, aki túlzottan nyomul be a gyermek életterébe.

Itt a bizalomra való képesség sérül. A szeretkezések pedig önátadással járnak (jó esetben), ami fenyegető arra az emberre nézve, akit a számára legfontosabb személy hagyott el, vagy aki tiszteletlen volt a határaival szemben. Ezért a szeretkezés lehetősége komoly szorongással önti el, ami megakadályozza, hogy önfeledten, örömmel mondjon igent a szexre.

A kislányokkal (ritkábban kisfiúkkal) való szexuális visszaélés sokkal gyakoribb, mint remélni szeretnénk, egyes statisztikák szerint 5 kislányból 1-et abúzus ér, méghozzá általában családtag által. Ha ezt megúszták, a buszokon, villamosokon fogdosó bácsik még több lányt traumatizálnak.

Később ez kétféleképpen is megmutathatja magát: promiszkuitás formájában (gyakori partnercsere, esetleg szexmunka iránti vágy), vagy úgy, hogy a szexhez kellemetlen érzelmek kapcsolódnak. Ez lehet, hogy eleinte nem akadályozza az együttléteket, de idővel beszivároghat.

Az erőteljesebb kényszeres szorongás, ami szintén gyermekkorban alakul ki (erről beszélek bővebben itt) a spontaneitást nehezíti, gyakran lehetetlenné teszi. A legkisebb zavaró tényező is derékba töri az aktuális szeretkezést, legyen az egy váratlan hang vagy levert tárgy. Akik komolyabb kényszeres szorongással küzdenek, a szexuális életükben ugyanazt a koreográfiát követik, így az együttlét a partner számára hamar unalmassá válik (ha ő nem annyira kényszeres).

Azzal, hogy túl korán kell egy gyermeknek uralnia a testi szükségleteit, például hamarabb kényszerítik szobatisztaságra, mint ahogy az idegrendszere önmagától készenállna erre, olyan kontrolligényt alakít ki, amely megfosztja a felnőtté váló embert az önfeledtségtől – anélkül pedig nem lehet boldog szexuális életünk.

Amikor valaki nem kapcsolódik a saját testéhez igazán, csak a párjára figyel, neki akar örömöt okozni, és ő ettől izgul fel, valójában szintén nem szerencsés, hiszen féloldalas helyzet alakul ki: az ő örömére nehéz tenni, mert nem tudja, mi élvezetes számára.

Így ő csak ad, a párja csak elfogad, ami rejtett neheztelést is kiválthat bármelyik fél részéről. Egy ilyen ember párja érezheti azt, hogy ő nem vonzó, és semmi sem jó, amit ő csinál.

Általában ez is kisgyermekkori elhanyagolás következménye. A gyermek lemond nem csak arról, hogy kifejezze, mire van szüksége, hanem arról is, hogy észrevegye, hogy valamire szüksége van. Teszi ezt azért, mert együttélni azzal, hogy érzem, hogy mi hiányzik és nem kaphatom meg, nagyon kínzó, így inkább fokozatosan megszakítja a gyermek a kapcsolatot a saját teste jelzéseivel – természetesen öntudatlanul.

Ilyen gyermeket könnyű létrehozni azzal, ha egyedül sírni hagyjuk őket, időre etetünk, nem az ő szükségletei szerint, cumit adunk neki a mellünk helyett, babakocsiban rázogatjuk őket ahelyett, hogy ölbe vennénk, audiovizuális tárgyakkal kötjük le őket ahelyett, hogy minőségi időt töltenénk velük.

Ha egy gyermek gyakran hallotta, hogy a szülei szeretkeznek, különösen, ha az anya nem élvezte ezeket az alkalmakat (magyarul az apa megerőszakolta az anyát), a később felnövő gyermek undorodhat a szextől, rettegést válthat ki belőle vagy szégyent. Ha ezek az érzelmek a kapcsolat kezdeti szakaszában nem jelennek meg, akkor egy gyermek szülése aktiválhatja őket.

A legtöbb szülő képtelen tisztán és tisztelettel beszélni a szexről. Egymás között sem, nem hogy a gyerekekkel.

Attól nem lesz baja egy gyermeknek, ha néha hallja a szüleit szeretkezni (gyermekek közelében nyilván olyan halkan szeretkezünk, ahogy a pók szövi a hálóját), attól sem, h véletlenül rájuk nyit, amennyiben a szülők azonnal és szépen elmondják, hogy a felnőttek között a szeretet kicsit több, és megnyugtatják őt afelől, hogy ez egy szép és örömteli dolog, és megkérdezik őt, hogy hogy érzi most magát. Fontos, hogy a gyermek elmondhassa, ha megijedt, ha fél, ha nem érti, mi történik. Ha erre módja van, és úgy aludhat el, hogy tényleg megnyugodott, ez nem fogja őt hátráltatni később a szexuális életében.

Gyakori történet, hogy az óvodában maszturbáló kisgyerekeket megszégyenítik az óvónők (egészen szadista módon is képesek rá), ami szintén létrehozhat olyan szégyent, ami megnyomorítja a felnőtté váló ember szexuális életét. Ugyanezt szülők is elkövetik.

Ha egy felnőtt szégyent érez látva a kisgyerek önkielégítését, és megbünteti, rosszul szól rá, megszégyeníti, azzal olyan mély szégyent vés a gyermekbe, ami egész felnőttkorára vele maradhat, ha nem dolgozik ennek a feloldásán. És ez a szégyen aktiválódhat minden egyes szexuális együttlét előtt vagy alatt.

Ráadásul megakadályozza a serdülő lányokat vagy felnőtt nőket (de még felnőtt férfiakat is) abban, hogy maszturbáljanak, ami elég nagy probléma. A legtöbben azért nem tudják megtanítani a párjuknak, hogy mitől jó nekik a szex, mert egyáltalán nem ismerik a saját testüket.

És hogy ismerné meg valaki a saját testét, ha nem úgy, hogy megérinti magát, és felfedezi, hol mi milyen érzés neki? Hogy hogyan jut el az orgazmusig?

A body shaming (amikor valakit amiatt szégyenítenek meg, mert a teste az ideálisnak mondottól eltér) abszolút lehet akadálya az önátadásnak. 

“Elvégre ki akarna egy ilyen rusnya emberrel szeretkezni? Az utcára is alig merek kimenni.”

Van olyan felmérés, ami szerint a nők 93, a férfiak 87%-a szenvedett már el a testére vonatkozó megszégyenítést. (Erről bővebben itt olvashatsz.)

Rengeteg családban napi szintű bántalmazási forma, amelyről azt hazudják olykor a szülők, hogy csak viccelnek. Sosem viccelnek, és minden esetben rombolják a gyermek önbecsülését.

Néha az anyák a saját testüket szégyellik, és azért nyomasztják a lányaikat azzal, hogy máshogy kellene kinézniük, mert nem azt a sorsot szánják nekik, mint ami nekik jutott, és vannak esetek, amikor nincs rossz szándék az anyában. Ilyen esetben az anyáknak fel kell ismerniük, hogy nem segítenek a lányuknak azzal, amit mondanak neki, helyette inkább rengeteg pozitív (és valós) visszajelzést kell adniuk. 

És persze a kortársak kegyetlenkedéseit is nehéz megúszni, emiatt különösen fontos a szeretettel teli szülői háttér.

Ha mindez nem lenne elég, az újságokban, plakátokon, reklámokban szereplő férfiak és nők olyan vélt elvárást támasztanak felénk, ami mellett szintén nehéz egészséges önbizalommal élni a testünkkel kapcsolatban.

Nehéz, de lehetséges. Dolgozni kell érte.

Ez a felsorolás nem teljes, de eléggé átfogó. Ezeknek a történeteknek a hatásai mély belső munkával csökkenthetők, akár jelentősen is. Van, amelyik teljesen feloldható, lehet olyan, hogy teljesen nem, de ennek ellenére fontos dolgozni velük, hogy mindketten egyre kielégültebbek, nyugodtabbak, boldogabbak legyetek, és egyre inkább érezzétek magatokat szeretve.

Mert a kapcsolatod a hátországod. Az alapvető és elsődleges kapcsolódásod, és a párkapcsolatotok az a közeg, amit belélegeztek.

Ha mérgezett kapcsolatot lélegzel be, életed többi szegmensére is kihat.

A hozzád legközelebbi emberi kapcsolat fogad, amikor hazaérsz a munkából, ahol megpihensz, töltődsz, amiben álomra hajtod a fejed, és ahonnan elindulsz dolgozni.

Ahol regenerálódsz, hogy az életed egyéb kihívásaival szembenézz.

Az a legértékesebb számodra, amibe a legtöbb energiát fekteted. Dolgozz a párkapcsolatodért.