Mindannyiunk személyiségét többféle és jópár védelmi rendszer veszi körbe. Vannak ilyen csúnya szavak, hogy projektív identifikáció, hasítás, disszociálás, elfojtás, szublimálás, racionalizálás, amiket most nem magyarázok el külön-külön, összességében az a funkciójuk, hogy az érzelmeink egy jó részével szemben érzéketlenné tegyenek bennünket.

Tehát tele vagyunk olyan érzelmekkel, amikről halvány fogalmunk sincs, de ettől még ott vannak. Fizikai síkra lefordítva: azok a biokémiai folyamatok, amik maguk az érzelmek, jelen vannak a testünkben, de a több évtizedes kondicionálás nem engedi, hogy észrevegyük ezeknek egy jelentős részét.

(Ritkább esetben az a probléma, amikor valaki nem tudja nem érezni, mert annyira elborítja őt a sok érzelem, de nekik nincs is bajuk a konfliktusokkal, szóval ez a cikk nem nekik, nem róluk szól.)

És most képzeld el, hogy ez a többféle védelmi rendszer összezár, és nem enged se ki, se be szinte semmit. Mint a beton, ami alatt murvarétegek vannak, ami alatt maga a föld. Te vagy az a föld, ami tele van apró magokkal (lehetőségekkel, vágyakkal), de egy csepp víz nem jut be hozzád. 

Ott a párod ragaszkodása, kötődése; hozzád ér, kedves dolgokat mond neked, és minél keményebb a védelmi rendszered, annál több pozitív hatást tart tőled távol, és annál erősebben akadályozza meg, hogy átható pozitív érzelmeid legyenek. 

És azt is megakadályozza, hogy ti ketten valóban találkozzatok. Mint két kisbolygó, betonköpenyben. 

A két kisbolygó összeütközik, és megreped a betonréteg. Tökéletes lehetőség arra, hogy lehámozzatok valamennyit abból az összesűrűsödött félelemből, amiből ez a szilárd védelmi rendszer áll!

Rémisztő? Persze. De nincs más módja, hogy közelebb kerüljetek. A konfliktusok a legrövidebb út az intimitáshoz, és nem a békülős szexre gondolok. Hanem arra, hogy összecsattantok, és elkezditek kimondani, hogy milyen érzelmeitek vannak, és ezzel megakadályozzátok, hogy a betonréteg összezáruljon.

Ha mindent megtesztek azért, hogy ne kerüljetek konfliktusba, és néha mégis megtörténik, akkor észrevehettétek, hogy ilyenkor olyan dolgok is kiömölhetnek belőletek, amik nem tartoznak szorosan a tárgyhoz, de már nem bírjátok tovább a fojtogató feszültséget, és kiokádjátok magatokból. 

Ez szuper, de utána le kell ülni, és hosszan beszélgetni arról, mi zavar benneteket, és nagyon fontos fenntartani azt az állapotot, hogy ne csukódjatok vissza, ne záródjon vissza a betonréteg.

Tudatosítsd, hogy a kapcsolatotok kibírta ezt a vitát, vagyis ki fog bírni többet is. És minél gyakrabban fejezitek ki a negatív érzelmeiteket, annál kevésbé lesznek hevesek az összecsattanások.

Akkor marha nagy bajban vagytok. Az azt jelenti, hogy az egyikőtök szélsőségesen retteg a saját szükségletei, akarata kinyilvánításától, rosszabb esetben mindketten így vagytok ezzel.

Az ilyen kapcsolatoknak egy abszolút váratlan, látszólag előjel nélküli szeretői kapcsolat szokott véget vetni. 

Kezdjétek el kimondani azokat a dolgokat, amiket elrejtetek egymás elől.

Mert két különböző személyiség, értékrend, háttér és világnézet találkozik. A konfliktusok pedig azt jelentik, hogy a két embernek eltérő a véleménye, szükséglete vagy célja egy adott témában.

Szóval most, hogy már te is örülsz a konfliktusoknak (ugye? 😀 ) nézzünk pár olyan stratégiát, ami segít navigálni a konfliktusok idején, hogy ne két atomjaira robbant kisbolygó legyen a végeredmény, hanem két zöldellő, élettel teli, egymás körül keringő, mégis önmagában is egész, stabil és autonóm kisbolyó. 

NYITOTT KOMMUNIKÁCIÓ
Ez azt jelenti, hogy mindkét fél nyitottan, őszintén és tiszteletteljesen beszél a benne lévő érzelmekről, arról, mit keltettek benne a másik szavai. Fontos, hogy ne szólj közbe, míg a másik beszél, és ő is hallgasson végig. Próbáljatok ne a hangerőtökkel érvényt szerezni a szavaitoknak a megbeszélési fázisban. (Azt remélni, hogy a kirobbanó konfliktusban csendesen, illedelmesen beszélgettek el, szerintem irreális, de az utána következő egyeztetésnél már megoldható általában.)

KERÜLJÉTEK EGYMÁS HIBÁZTATÁSÁT!
A konfliktusok általában nem egyoldalúak. Mindkét fél hibázhat, és mindkét félnek lehetnek érvei. Ne tegyétek a másikat felelőssé a konfliktusért, hanem próbáljátok megérteni, hogy mi okozta a problémát.

MONDJ LE A SZEMÉLYESKEDÉSRŐL!
Az egyik legrosszabb dolog, amit tehetünk, hogy személyes támadásokat intézünk a másik ellen. Hagyjuk, hogy a gúnyolódások, sértegetések az ovis korban maradjanak, felnőtt, intelligens embereknek erre nincs szükségük. Olyan rombolást lehet ezzel véghezvinni a társunk önbecsülésén, annyira meg lehet őt szégyeníteni, ami valódi, mély sebet ejt rajta, és megrendíti a bizalmát bennünk.

MEGOLDÁSFÓKUSZ
A konfliktusok megoldása sokkal hatékonyabb, ha a probléma megoldására koncentrálunk, nem pedig arra, hogy kié a hatalom, ki van erkölcsileg magasabb szinten, vagy ki nyeri a vitát. Ha a problémára és annak megoldására koncentrálunk, akkor sokkal könnyebb megtalálni a megoldást, és mindketten nagyobb biztonságban érzitek majd magatokat a kapcsolatotokban.

KONSZENZUSRA TÖREKVÉS
Az egyik legjobb dolog, amit tehetünk, hogy konszenzusra törekedjünk a konfliktus megoldása során. Ez azt jelenti, hogy mindkét fél találjon olyan megoldást, amellyel elégedett. Ez nem azonos a kompromisszummal.

Mi a különbség a kompromisszum és a konszenzus között?

A konszenzus és a kompromisszum két különböző dolog, bár mindkettő a konfliktusmegoldás hatékony eszköze lehet.

A konszenzus az az állapot, amikor az összes érintett fél egyetért egy döntésben vagy megoldásban. A konszenzusra való törekvés azt jelenti, hogy minden fél kifejti a véleményét, majd együttműködik, hogy megtalálják az olyan megoldást, amellyel mindenki elégedett lehet. A konszenzusra törekvés segíti az embereket abban, hogy egymás szükségleteit és érdekeit figyelembe véve találják meg a legjobb megoldást, és ezáltal csökkenti a konfliktusok kockázatát.

A kompromisszum viszont olyan megoldás, amely mindkét félnek valamennyit ad, de mindkét félnek valamennyit is áldoznia kell. A kompromisszum azt jelenti, hogy mindkét fél egyetért abban, hogy elenged valamit az álláspontjából, és elfogad egy olyan megoldást, amely nem feltétlenül ideális számára. A kompromisszum gyakran azt jelenti, hogy valaki megadja magát, és nem valódi egyetértésen alapul, hanem inkább azon a tényen, hogy az emberek kénytelenek valami olyasmit elfogadni, amivel nem feltétlenül elégedettek.

Tehát, míg a konszenzus az, amikor az összes érintett fél egyetért egy megoldásban, addig a kompromisszum azt jelenti, hogy mindkét fél valamennyit áldoz, hogy elfogadjon egy közös megoldást. Mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai, és a használatuk attól függ, hogy milyen típusú konfliktust kell megoldani és milyen a konfliktusokkal szembeni hozzáállása az embereknek.

IDŐZÍTÉS
A konfliktusokat nem mindig lehet azonnal megoldani. Ha látod, hogy a párod nagyon dühös, vagy éppen nagyon fáradt, akkor talán érdemes várni egy kicsit, amíg mindketten lecsillapodtok. Az időzítés nagyon fontos, mert lehetővé teszi, hogy a konfliktus feloldódjon anélkül, hogy valaki érzelmileg megsebződne vagy megsértődne.

Mert a kapcsolatod a hátországod. Az alapvető és elsődleges kapcsolódásod. És a kommunikáció az a közeg, amit belélegeztek.

Ha mérgezett kapcsolatot lélegzel be, életed többi szegmensére is kihat.

A hely, a hozzád legközelebbi emberi kapcsolat, ami az otthonod, fogad, amikor hazaérsz a munkából, ahol megpihensz, töltődsz, amiben álomra hajtod a fejed, és ahonnan elindulsz dolgozni.

Ahol regenerálódsz, hogy az életed egyéb kihívásaival szembenézz.

Az a legértékesebb számodra, amibe a legtöbb energiát fekteted. Dolgozz a párkapcsolatodért.